Szomolya története, történelme

Szomolya - Falusi szálláshelyek - Falusi szálláshely - Rózsakert Vendégház - 2010, June 11 - 14:57

A település helyén már több mint egy évezreddel ezelõtt is éltek emberek. A honfoglaló magyarok is letelepedtek a tájon, s már az Árpád-korban építettek templomot. Szomolya nevével már a XIII. században találkozhatunk a bélháromkúti (Bélapátfalva) cisztercita apátság építkezésének okirataiban. A falunak több birtokosa is volt, közülük hosszú ideig az egri káptalan, aki még 1935-ben is 1208 kataszteri holdat birtokolt.

A törökök a községet feldúlták és adófizetésre kötelezték. Földrajzi helyzete miatt azonban sem a török-, sem a kuruc kor harcai nem tettek nagy kárt a faluban. Korabeli feljegyzések szerint már az 1300-as években jelentõs volt a szõlõmûvelés Bükkalján, de általánossá a XVI. század végétõl, a XVII., XVIII. században vált.

Fellendülésének a növekvõ kereslet mellett az is oka volt, ebben az idõben terjedt el a földesúri birtokokon a majorsági gazdálkodás, mely nagyarányú robotterhek növekedésével járt együtt. A jobbágyok - mivel nem maradt idejük saját földjeik megmûvelésére - az önellátás helyett az árutermelés felé fordultak. A bort mind a bel-, mind pedig a külföldi (Lengyelország) piacokon jól lehetett értékesíteni.

A kőbányászat és kőfaragás elterjedése ezen a vidéken természeti adottság eredménye. A riolittufa igen jó építõanyagnak bizonyult és az alapanyagot a falu határában bányászták. De a domboldalakba pince-, valamint pinceházakat is vájtak. Egy 1862-es összeírás szerint a faluban 82 pinceház volt, a két világháború között pedig 172 pinceházban 820 személy lakott. 1971-ben 39 ilyen ház található a községben, ebbõl 27 lakott.

A község lakói a II. világháború után fokozatosan különálló házakat építettek, majd átköltöztek, de a régit sem adták fel teljesen, kamrának, pincének, istállónak használták. Szomolya 1984-ig a Mezõkövesdi járáshoz tartozott. Ma önálló képviselõtestülettel rendelkezõ község az Eger Körzete Kistérségben.